Adott egy veszélyhelyzet: két fiatal fiú kerül kórházba súlyos tünetekkel, az antibiotikumos kezelésre nem reagálnak, a betegség forrását nem tudni. Fertőzés? Környezeti szennyezés? Ételmérgezés? Néhány nap, és már 1500-an betegednek meg, 150-en meghalnak. A hatóságok egy EATEX névre hallgató élelmiszerre gyanakodnak, de vajon közöljék-e a feltételezett fertőző forrás (illetve a cég) nevét még azelőtt, hogy…
“A felhasználók egyszerre több közösségi csatornát is használnak, és úgy váltogatnak közöttük, mint a tévé távirányítójával a különböző műsorok, sőt: a hírcsatornák között.” Hogyan építhetők be a közösségi média csatornái egy szervezet kommunikációs stratégiájába? Hogyan szolgálhatja, egészítheti ki mindez az egészségügyi válsághelyzetek kezelését, illetve az azokra való felkészülést? Hogyan áll mindezzel Európa és az Unió…
A „társadalmi felelősségvállalás” lehet az új kulcsüzenet a védőoltások kommunikációjában Az emberek nem félnek, nem tartanak azoktól a betegségektől, amelyeket nem látnak nap mint nap, amelyek nem fordulnak elő környezetükben, amelyekkel kapcsolatban nincs személyes élményük. Miközben a védőoltások következtében sok fertőző betegség ritkává, szinte ismeretlenné vált, tévesen az a vélemény alakulhat ki a szülőkben és…
Legyen legalább 100 kilométernyi besíelhető pálya, de ne legyen tömeg, illetve próbáljunk ki egy olyan síterepet Ausztriában, ahol még nem jártunk, és amelyik megközelíthető legfeljebb 6 órás autózással Budapestről indulva. Ezek voltak a szempontok, amikor úti célt kerestem január közepére, egy négy napos síelésre.
Villámgyorsan terjedő (rém)hírek a közösségi oldalakon - óriási, kontrollál(hat)atlan információhalmaz az interneten. Hogyan irányítható a krízis-kommunikáció ebben a közegben? Milyen válaszai vannak a szervezeti kommunikációnak az új kihívásokra? És mi a szerepe mindebben egy új tudományterületnek, a rizikó- illetve kockázat-kommunikációnak? Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) 2014 májusában szakértői tanácskozást hívott össze, céljuk az…
Hibátlan. Ezzel az egy szóval tudnám a legjobban összefoglalni azt az egy hetet, amit a franciaországi Valloire-Valmeinier síterepén töltöttünk el. Hogy miért? Mert még délután is találtunk olyan pályákat, ahol kifogástalan minőségű volt a hó, mert ha már 3 percet kellett valahol sorban állni, az már soknak számított, mert gyönyörűen sütött a nap, mert bármerre…