Van időnk gyönyörködni Sopron belvárosában, a Várkerület többszáz éves házai fölé magasodó Tűztorony látványában, hiszen ugyanolyan lassan araszol kocsisor a város körútján ezen a hétköznap reggelen, mintha a fővárosban lennénk. És nem csak ezen a reggelen. A településen a rendszerváltás környékén még alig 50 ezren laktak, ehhez képest az utolsó hivatalos adatok szerint ma már közel 62 ezren. A helyiek azt mondják, megvan az százezer is.

Az állandósult reggeli és délutáni dugó csak az egyik jele annak, hogy Sopron lakossága az elmúlt években tízezres nagyságrendben növekedett. Az első hullám 2004-ben indult meg, akkor, amikor hazánk csatlakozott a schengeni övezethez, és az osztrák-magyar határ szabadon átjárhatóvá vált. A folyamatot a 2008-ban kirobbant gazdasági válság nagyságrendekkel gyorsította fel. Itt kerestek megélhetést azok, akik lakáshitelüket nyögve a keleti országrészben nem találtak maguknak olyan állást, amiből a törlesztőrészleteket fizethették volna.

Kevesen vannak azonban azok, akik valójában a nyugati határszélen dolgoznak. A cél sokkal inkább az, hogy Ausztriában találjanak maguknak munkát. „Ha csak takarítani mennek, vagy csak feketén füvet nyírni, szezonban gyümölcsöt szedni, ahhoz Burgenlandban még a német nyelvtudás sem elvárás” – mondja a helyzetet jól ismerő forrásunk, aki a 90-es évektől foglalkozik ausztriai munkaközvetítéssel. Győr-Moson-Sopron és Vas megyében a munkanélküliség a KSH legfrissebb, 2017-es adatai szerint 2 százalék alatt van, vagyis gyakorlatilag nincs. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy a két nyugati megyéből tízezrek ingáznak nap mint nap Ausztriába.

Közel sem dolgozik azonban mindenki az osztrákoknál. Sopronban és környékén, de a szomszédos megyeszékhelyen, Szombathelyen is számos gyártó üzem működik. Vannak közöttük olyanok, amelyek aránylag versenyképes fizetést kínálnak. „Ezek azonban már akkor is jól fizettek – Sopronban ilyennek tartják például az egyik szélvédőket gyártó üzemet –, amikor még nem volt ennyire divat a határ túloldalára ingázni” – teszi hozzá informátorunk.

Ausztriában egy bolti eladó heti 20 órában körülbelül 170.000 ezer forintnak megfelelő összeget keres nettóban, ehhez jön hozzá az osztrák családtámogatás, ami további 40.000 forintot jelent gyermekenként. Ezzel csak a legjobban fizető diszkontláncok veszik fel a versenyt, mint például az ALDI, ahol 150.000 forint körül alakul a nettó fizetés szintén heti 20 órában. A képlet egyszerű: ha az osztrák fizetésből levonjuk az ingázás költségeit, megkapjuk azt az összeget, amit minimum ki kell fizetni a magyar munkavállalóknak, hogy itt maradjanak.

Sopronban egy új építésű ingatlan ára a budapestiekével vetekszik, az átlagos négyzetméter ár 481 ezer forint. Kiadó lakásból – a kereslethez képest – rendkívül kevés van a városban. Egy 50 négyzetméteres panelért 400 euró bérleti díjat kérnek el átlagosan. Igen, euróban. Egyre gyakoribb, hogy a bérleti szerződést közjegyzői okiratba foglalják, a bevétel után pedig befizetik az adót. Ez ugyanis garancia arra, hogy az albérlő bármilyen probléma esetén szinte azonnal eltávolítható legyen a lakásból.

„Biztosan állíthatom, hogy munkakörülményekben már biztosítjuk azt a színvonalat, ami a határ túloldalán megszokott, az elmúlt években sok gondot fordítottunk erre” – meséli nekünk az egyik soproni étterem tulajdonosa. Náluk korábban mindössze 2-3 hónapig dolgoztak a keleti országrészből érkező felszolgálók, szakácsok, aztán továbbálltak. Mára – éppen az említett beruházásoknak köszönhetően – javult a helyzet, azonban az egyébként jól menő vendéglátóhely vezetője keserűen jegyzi meg:

„1500 forint helyett 3000 forintért kellene adnom a pizzát, hogy annyit tudjak fizetni, mint egy osztrák vendéglátóhely.”

Hogy mely cégeknek vannak munkaerő problémái, jól látszik a helyi hirdetési újságokból is, amelyeket zömmel ma már éppen ezek a hirdetők tartanak el. Visszatérően ugyanazok az álláshirdetések találhatók meg a kiadványokban. Ezekről a munkáltatókról sejthető, hogy hiába veszik fel a Kelet-Magyarországról újonnan érkezőket, ők azonnal továbbállnak, ha Ausztriában megüresedik egy állás, illetve van olyan ismerősük, kapcsolatuk, akinek az ajánlásával bekerülhetnek valahová.

„Az építőipar más tészta” – kezdi a beszélgetésünket az a kőműves, aki évekkel ezelőtt Békés megyéből költözött Ausztriába. „Sajnos az én szakmámban az osztrákoknál is megy a trükközés, nem jelentenek be, nem fizetnek ki. Több ilyen után döntöttem úgy, hogy inkább itthon, Sopronban folytatom. Vállalkozó vagyok, nincs okom a panaszra. Munka van bőven, rengeteg az építkezés, jómódúak veszik meg befektetésként a lakásokat, éppen a keletről ideköltözőkre alapozva.”

Míg Sopron inkább az ingázók otthona, addig a Szombathelyre érkezők a helyi gyártó üzemekben keresnek maguknak állást. Ennek jele, hogy a városban a „munkásszállások” egy sajátos piaca alakult ki. Befektetők keresik azokat a közepes méretű épületeket, nagyobb családi házakat, ahol több lakórészt tudnak kialakítani az ide költözőknek. Működőképesnek tűnhet tehát az a koncepció, hogy nagyobb cégek ilyen jellegű elhelyezéssel oldják meg munkaerő gondjaikat, a lakhatás megoldásával csábítsák a nyugati országrészbe a dolgozni akarókat.

Mindeközben a helyiek nem feltétlenül nézik jó szemmel a változásokat, és nem csak az amúgy csendes városoktól idegen forgalmi káosz miatt. Az albérletek árának közismert meredek emelkedése mellett (ld. a keretes írást feljebb), a szolgáltatások árai is meglódultak. Az osztrák fizetésből élők ugyanis egyre inkább megengedhetnek maguknak egy-egy éttermi vacsorát, vagy vasárnap délutáni kávét a soproni vagy akár a szombathelyi főtér teraszainak egyikén. Az árak emelkedése pedig további bérnyomást jelent a határ magyar oldalán működő cégeknek is.

TIPP: Versenyelőnyöd, hogy helyben vagy!

• Miközben az Ausztriába ingázók átlagosan napi másfél-két órát töltenek autóban, hozzád akár egy 10 perces kerékpározással is el lehet jutni. Az így felszabaduló időt munkatársaid családjukkal tölthetik, hobbijuknak szentelhetik. Hangsúlyozd ezt a toborzásban!
• Kommunikáld nyíltan a nálad elérhető jövedelmet! Tedd hozzá, hogy az ingázás költségeivel nem kell számolni, így akár az osztrák bérekkel is versenyre kelhetsz!
• Toborozz helyben, akár „az utca túloldaláról”! Semmi sem hasonlítható ahhoz, ha csak „el kell ugrani a munkába”.
• Toborozz az ország másik feléről! A cafeteria keretében komoly lakhatási támogatást adhatsz dolgozóidnak. Ha kevesebbet kell költenie albérletre, jobban megéri majd itthon munkát vállalnia

Ha mindezt egy 360°-os stratégia mentén kommunikálod, garantált a siker!

A cikk eredeti verziója az Employer Branding magazin 2018/1 számában jelent meg.