Az 1950-es évek egyik rettegett betegsége, a járványos gyermekbénulás gyermekek ezreit fertőzte meg. 1957-ben több mint 2300 áldozata volt, közel 150-en meghaltak. Aztán az ötvenes évek végén hazánkban is megkezdődött a védőoltás, az utolsó esetet 1972-ben regisztrálták. Az Egészségügyi Világszervezet célul tűzte ki, hogy a járványos gyermekbénulást eltüntesse a Földről. Európában ezt 2002-re sikerült elérni, akkor nyilvánították a kontinenst Polio-mentessé. De vajon nyugodtan alhatunk-e akkor, amikor a szomszédos Ukrajnában néhány hónapja újabb eseteket fedeztek fel? Amikor a szíriai polgárháború miatt összeomlott védőoltási rendszer miatt a betegeség újra felütötte fejét a Közel-Keleten is? Az ördög nem alszik, ezért szervezett gyakorlatot a WHO Bukarestben 2015 októberében, hogy felkészüljünk egy olyan esetre, ha a vírus olyan országban jelenne meg, ahol már évek óta nem találkoztak a járványos gyermekbénulással, polio-val.

Mint ahogy arról már többször írtam, például itt, itt és itt, az egészségkommunikáció nem korlátozódhat egyszerűen csak ismeretterjesztésre, a valódi cél, hogy magatartás-változást érjünk el. Robb Butler, a WHO védőoltásokkal foglalkozó program menedzsere a workshop elején arra kérte a résztvevőket, hogy három felállított tábla mellett alakítsanak csoportokat. A táblákon a testmozgás fontosságával kapcsolatos állítások szerepeltek:

1. a rendszeres testmozgás általánosan fontos,
2. a rendszeres testmozgás fontos azoknak, akiknek valamilyen szívproblémájuk van, vagy fogyni szeretnének,
3. a rendszeres testmozgásként elég annyit végezni, amennyit egy nap egyébként is mozog az ember.

A résztvevők döntő többsége természetesen az első állítás mellett foglalt állást. Aztán fordított a kérdésen:

1. hetente legalább 3-4 alkalommal végzek aktív testmozgást,
2. előfordul, hogy mozgok, de csak ritkán, ha éppen alkalom adódik.
3. a testmozgás számomra a hűtő megközelítését jelenti.

Nem meglepő, hogy az 1. táblától sokan a 2. táblához vándoroltak át. Mit jelképez mindez? Ha a kommunikáció kihagyná a célcsoportból azokat, akik „tudják”, hogy a rendszeres testmozgás fontos, akkor elveszítenénk közülük azokat, akik bár „tudják”, de nem „tesznek érte”. Ez az a bizonyos többlet, ami megkülönbözteti a magatartás-változást célzó kommunikációt az ismeretterjesztéstől. Könnyen elveszíthető valaki, ha a célcsoportot csak a tudás alapján szegmentáljuk: tudja, hogy mozogni kell minden nap, de nem így cselekszik – tehát rájuk is figyelmet kell fordítani.

Az ukrajnai polio fertőzés nem csak komoly járványügyi eseményt jelent, hanem kockázatkommunikációs kihívást is

A kockázatkommunikáció egyik legnehezebb kérdése, hogy céljainak, üzeneteinek meghatározásához nem ad elegendő információt az a kockázatelemzés, amely egy krízishelyzethez (vagy fenyegető veszélyhez) kapcsolódóan elkészül. Az embereknek van egy saját elképzelésük arról, hogy az adott veszély milyen mértékben fenyegeti őket. Lehet, hogy a veszélyt alá-, de az is, hogy túlbecsülik. Mindkettő kezelendő. Ehhez jön hozzá, hogy tudásuk, ismereteik nem feltétlenül határozzák meg cselekedeteiket (ld. a fenti példát).

A magatartást az alábbi tényezők befolyásolják:

• lehetőség,
• képesség,
• motiváció.

A kockázatértékelésnek sokszor semmi köze ahhoz, hogy az egyén vagy a csoport valójában milyennek érzékeli az adott veszélyt. A kockázatkommunikációt ennek megfelelően kell kialakítani, és ilyen formában kell integrálni a kockázatkezelési folyamatba.

A kríziskommunikációban a valóság maga az érzékelt veszély, ez az, amit kezelni kell.

A kríziskommunikáció egyik legfontosabb szabálya, hogy olyan módon kell kommunikálni, hogy az a megbízhatóságot, a bizalom kialakítását szolgálja. Mikor bíznak meg benned? Ha őszinte és átlátható vagy. Olyan helyzetben különösen fontos ez, amikor valamilyen bizonytalanság keletkezik az emberben, emberekben. Hogyan lehet ezt kezelni?

• Meghatározni azt a célt, amit az információk átadásával el szeretnénk érni, azaz milyen irányba szeretnénk terelni a célcsoport érzékelését az esemény során.
• A megszólalásoknak rendszeresnek kell lenniük, továbbá a lehető legkorábban kell megkezdeni a kommunikációt.
• A közléseknek átlátható információkon kell alapulniuk, azokon, amelyek az adott pillanatban tudhatók.
• Közölni kell az is, hogy az egészségügyi hatóság ajánlásai változhatnak azzal együtt, ahogy egyre többet tudunk meg az eseményről.

A közvélemény bizalma attól függ, hogy mit érzékel, illetve milyen várakozásai, elvárásai vannak az adott szervezettel, a kockázat kezeléséért felelős személyekkel szemben. Az egyén – tudat alatt – az alábbi kérdéseket teszi fel magának:

• Motiváció: az én egészségem védelme érdekében dolgoznak?
• Képességek, készségek: birtokában vannak annak a tudásnak, ami munkájukhoz kell?
• Őszinteség: az igazságot mondják?
• Együttérzés, empátia: megértenek engem, a problémáimat, a kérdéseimet?

Ha a fenti kérdések mindegyikére igen a válasz, akkor lehetünk csak biztosak abban, hogy a bizalom megteremtése felé jó úton haladunk.

A bizalom, a megbízhatóság tekintetében a védőoltások témaköre megkülönböztetett jelentőséggel bír. Egyre csak erősödnek azok a hangok, amelyek megkérdőjelezik a védőoltások biztonságosságát. Eközben azok, akik nem kérdőjelezik meg a védőoltások létjogosultságát sincsnek igazából tisztában azzal, hogy valójában miért is van szükség rájuk, miért fontosak. Gyermekeik megkapják a szükséges vakcinákat, de inkább csak azért, mert ez a megszokás, a társadalmi norma. Kutatások szerint a társadalmi magatartások jó részét nem tanulással sajátítjuk el, és még csak nem is a környezeti tényezők hatására alakulnak ki. Egészen egyszerűen csak másoljuk azokat. A védőoltásokat beadatjuk, mert ezt látjuk másoktól is, másoljuk a társadalmi mintát, de nincs róla tudásunk, véleményünk. Ez a védőoltási rendszerekre óriási fenyegetést jelent, ebben a formában rendkívül sérülékennyé teszi azokat.

Hogyan lehet meghekkelni egy oltásellenes tüntetést?

Amikor Izraelben felfedezték, hogy a polio vírus jelen van az országban olyan módon, hogy megbetegedést nem okoz (silent virus circulation), határoztak arról, hogy az addig alkalmazott védőoltáson felül, egyszeri alkalommal, egy másik, további vakcinát is adnak az érintett területen élő gyerekeknek, hogy a vírus terjedését megakadályozzák. Természetesen rögtön megjelentek a védőoltást ellenzők is, a Facebook-on szervezetek tüntetést az egészségügyért felelős minisztérium elé. A minisztérium már korábban, a polio-helyzet kezelésével párhuzamosan, megbízott néhány egyetemistát azzal, hogy folyamatosan figyeljék a közösségi csatornákat. Amikor a hallgatók látták, hogy mi készülődik a közösségi csatornán, jelezték azt a vezetőknek, akiknek így volt idejük felkészülni a tüntetésre. Megkerestek olyan betegeket, akik az évtizedekkel azelőtti fertőzés miatt ma is tolószékben élnek, és megszervezték, hogy a készülődő tüntetés kezdetére ott legyenek a minisztérium lépcsőjénél. Aztán amikor a tüntetésre érkező szülők meglátták őket, inkább szétszéledtek, az egész akció nem tartott tovább 3 percnél, holott a teljes sajtót is odacsődítették.

Továbbiak: Simulation exercise prepares countries for potential polio outbreak (WHO)