Nagy Közösségi Kommunikációs Hadművelet
…így, nagy kezdőbetűkkel. Vissza nem térő alkalmat kínált ugyanis egy kétnapos, varsói konferencia arra, hogy megalapozzam a közösségi hálózat kiépítését. Emellett a szervezésből is kivettem a részem, illetve egy 50 oldalas könyvecske összállításával is foglalatoskodtam. Sűrű, túlórákkal tarkított munkanapok, hétvégébe csúszó feladatok adnak mentséget a hiányosságra: egy hónap is eltelt már legutóbbi beszámolóm óta.
Brüsszel, 2011. november 26., szombat
“FET Flagship Pilots Midterm Conference – Warsaw, Poland, 24-25 November 2011” – ezt a címet kapta a konferencia, amely a hat kísérleti tudományos program egyéves felkészülési munkáját volt hivatott bemutatni, félidőben. Mi tagadás, négy héttel a rendezvény előtt, eléggé csúszásban volt a szervezéssel az osztály. Olyannyira, hogy az osztályvezető egy “válságértekezletet” hívott össze. Érdekes volt látni, hogy egy ilyen helyzetet hogyan kezelnek Európában. A maratonira nyúlt megbeszélés első órája azzal telt, hogy megpróbálták feltérképezni, milyen okok vezettek ide. A főnök azzal kezdte: saját magát is hibásnak tartja kialakult helyzetért – ez adta meg az alaphangot. Nem mondom, hogy nem voltak viták, de a diskurzus végig higgadt maradt. Végső eredményként pedig a következő napokban valóban felpörögtek az események.
Így derült ki, hogy a booklet (ez lenne az a bizonyos könyvecske) tartalmának összeszerkesztését teljes egészében rámbízzák. Ehhez kaptam alapanyagul mind a hat Pilot-tól (ezek lennének a kísérleti tudományos programok) öt-öt oldalt, többé-kevésbé készen. Be kellett még szereznem két előszót a lengyel tudományos és felsőoktatási minisztertől, illetve a területért felelős európai biztostól (ezekhez kaptam segítséget). Végül pedig a legnagyobb falat: a Bizottság “Jövő Fejlődő Technológiái – Zászlóshajók” névre hallgató kezdeményezéséről egy 5 oldalas összefoglaló elkészítése. Itt jött jól az az első egy-két hét, ami a témához kapcsolódó, az interneten fellelhető anyagok olvasgatásával telt – dögunalomban. Most viszont előszedhettem az akkor készített jegyzeteket, tudtam mit hol találok meg + még ezen felül is olvastam… rengeteget… a rekorder egy 107 oldalas tanulmány.
Klasszikus szerkesztői feladat volt tehát a több száz oldalnyi anyagból a lényeget kiemelni úgy, hogy abból a témát nem ismerő tájékozódni tudjon. Aztán a kész szöveget még rajtam kívül hárman nézték át, köztük az osztály egyik angol anyanyelvű tudományos szakértője. Ez utóbbit azok számára fontos leszögezni, akik esetleg arra vetemednének, hogy elolvassák a kezem nyomát viselő ötoldalas összefoglalót: nem, sajnos ennyire nem írok jól angolul :)
A booklet összeállítása persze azt is jelentette, hogy az érintetteket hajkurásztam, engedélyeket kértem, képekért könyörögtem e-mailben meg telefonon, igyekeztem mély alázattal (a sokadik határidő lejárta után) a későktől behajtani a szövegeket, másoktól meg a mindenféle engedélyeket. Akasztották a hóhért például akkor, amikor (különböző ellentmondó információk után) 5 nappal a nyomdába küldési határidő előtt kiderült: mindenképpen kell a kommunikációs osztály jóváhagyása a kiadványhoz. Tudom milyen ez, az ÁNTSZ-nél mi is ragaszkodunk ehhez és kell is persze. De most, ezúttal számomra a másik oldalról szinte lehetetlen küldetésnek tűnt. Egy 50 oldalas kiadványt 5 nap alatt? Szerencsémre nagyon rugalmasak voltak.
Aztán akadt még egy sor adminisztrációs feladat is. A saját elhajlásom, hogy még élveztem is, amikor pl. excel táblázatokból kellett a hibákat tisztogatni :p
Mindeközben azonban vészesen közeledett a konferencia időpontja és azon kaptam magam, hogy a közösségi hálózattal nem is tudtam rendesen foglalkozni. Arra volt csak időm, hogy a facebook.com/FETFlagships oldalon igyekeztem legalább egy-két naponként megosztani valamit, ami éppen utamba került a világhálón, meg létrehoztam a twitter.com/FETFlagships csatornát.
Ez utóbbi egyébként igazi “black operation” volt. Hogy mi az?
Nagy szerencsémre éppen két nappal a Nagy Közösségi Kommunikációs Hadművelet előtt szerveztek egy, a témával foglalkozó másfél órás tréninget. A teljes Európai Bizottság közösségi kommunikációjáért felelős (kb. velem egyidős) osztályvezető tartotta. Ahogy elmondta, nincsenek sokan: ő az egyetlen hivatalos bizottsági alkalmazott, az osztályon külsős szerződéssel dolgozók és gyakornokok végzik a munkát. Régen figyeltem ilyen érdeklődéssel elődást. Előtte azt gondoltam ugyanis, hogy olyan technikai jellegű dolgokról lesz szó, amiket nagyrészt ismerek, de talán majd akad közöttük azért néhány jó tipp is. De nem így történt. Kommunikációs nézőpontból beszélt tapasztalatairól, munkájáról. Egyfajta általános szemléletet próbált meg átadni. Az intézmények a közösségi kommunikációval világszerte még csak most kezdenek ismerkedni. Az Európai Bizottság úttörő ezen a területen, csakúgy, mint a facebook.com/tisztiorvos – persze sokkal kisebb relációban :) Sok olyan dologhoz kaptam megerősítést, amiről eddig csak mertem remélni, hogy jó úton járok vele. Így például beszélt arról, hogy annak idején az Európai Bizottság facebook, illetve twitter oldalát úgy hozták létre, hogy arról senkit sem kérdeztek meg. Amikor aztán valakinek fent eszébe jutott, hogy kellene ilyen is, csak közölték: él és működik, csak mostantól akkor azt kell mondani rá, hogy ez a hivatalos. Vagy éppen a beérkező észrevételek, kommentek, kérdések kapcsán egyáltalán nincs idő arra, hogy a szervezeti szabályokat betartva szerezzék be a válaszokat, a reakciókat – elintézik saját maguk, természetesen az alapvetően rendelkezésre álló uniós anyagra támaszkodva. Hát ez a “black operation”. Csak mondom, hogy a twitter/FETFlagships oldalról hetekkel korábban senkit sem kérdeztem meg, létrehoztam és kész. És majdnem ugyanez volt a helyzet tavasszal a “tisztiorvos“-sal is :)
Ott hagytam abba, hogy három napom maradt felkészülni a konferenciához kapcsolodó Hadműveletemre. Márpedig készülni kellett: gyakornokként nem utazhattam, így az “élő közvetítés” levezénylését a brüsszeli irodában ülve kellett megoldani. A Varsóba utazók közül négy, az osztályon dolgozó munkatársat képeztem ki egy-egy tízperces gyorstalpaló keretében a twitter használatára. Nem hittem el, hogy ez történik: tanítok :) És ez még nem minden. Kértem a szervezésben résztvevő lengyel professzort, hogy kerítsen valakit az egyetemisták között, aki bent ül az előadásokon és közvetít végig. Kaptam is egy doktoranduszt, csakhogy kiderült: kizárólag emiatt, akkor, frissen hozta létre felhasználói fiókját. Neki facebook-chaten magyaráztam el, hogy mit kellene csinálni. Végül mindannyian belejöttek és a konferencia résztvevői is beszálltak: 400 tweet született #FETF hashtag-gel, hozzá 700 re-tweet-tel! Ha mindez nem lenne elég: az egyik saját üzenetem maga Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke osztotta tovább – 28.500 követőnek…
Az egyes üzenetek sorsát nagyon látványosan mutatja be ez az oldal!
A Nagy Feladat részeként a Digital Agenda blog oldalára is készítettem egy bejegyzést. A kommunikációs osztályon dolgozó social media-s srácok ugyanis közölték: nagyon szívesen segítenek, de ehhez a beugró egy blogbejegyzés. Így készült hát el életem első angol nyelvű “közleménye”, amit ez esetben is még három emberrel kellett egyeztetnem, de ehhez már sokkal kevésbé nyúltak hozzá: elfogadták, hogy egy ilyen íráshoz más stílus, más mondanivaló, más szerkezet kell. Ha érdekel a blog legolvasottabb(!) novemberi bejegyzése, akkor elolvashatod itt, klikk!
És hogy mire jutottam amellett, hogy a Hadműveletet sikeresnek nyilvánítottam? A közösségi kommunikáció (business to community) óriási zajában ugyanazokkal módszerekkel tudok hatékonyan dolgozni – vagyis figyelmre szert tenni -, amelyeket a hírszerkesztés során is mindig szem előtt tartottam. Tudni és érezni, hogy mi érdekli az embereket, a célközönséget, ehhez kapcsolódó tartalmakat felkutatni (hír), az oda vezető linkekhez pedig tömör, érdeklődést keltő rövid üzeneteket alkotni (felkonf). Mindezt megspékelve egy kis netes szlenggel, meg telepakolni a posztokat a lehető legtöbb kereszthivatkozással, hogy rádtaláljanak. A kommunikáció 2.0 emellett sokkal célzottabb. Itt például első körben a konferencia résztvevőit kellett bevonni a beszélgetésbe, hozzájuk kellett megtalálni a (virtuális) utat. A következő hónapokban az lesz – a már sokkal kevésbé látványos – feladat, hogy a FET Flagships névre hallgató programmal kapcsolatos információk, illetve a témát érintő internetes megjelenések minél több olyan emberhez jussanak el, akiket ezek érdekelhetnek. A kommentekből, megosztásokból pedig jó eséllyel lehet olyan visszacsatoláshoz jutni, amelyhez más csatornákon keresztül, ennyire célzottan szinte lehetetlen lenne.
Amúgy meg ez a világ egyik legjobb melója :)
