tenge.hu

Így kezdődik a munka az Európai Bizottságban – Avagy: 9-ből 8, mi az?

October 26, 2011 | ÍRÁS

Nagy adósságom törlesztem azzal, hogy ezúttal a munkával kapcsolatos benyomásaimat osztom meg olvasóimmal.

Brüsszel, 2011. október 26., szerda

Igazából rögtön két beszámolót kellene írnom, ugyanis az első két hétben 9 (kilenc) nap alatt 8 (nyolc) konferenciára, tréningre, értekezletre, csapatépítő napra, számítógépes képzésre neveztek be – közel sem önként vállalható alapon. Erről szólna az első. A valódi munkáról csak az elmúlt másfél hét tapasztalatiról beszámolva tudok írni. Ez lenne a második. Ehelyett viszont jönnek most így, egyben!

A training-meeting kategóriában futó félnapok-napok alapjában véve hasznomra voltak. Persze nem állítom, hogy nem szerepeltek benne olyan momentumok, melyeket hiányérzet nélkül átugorhattunk volna. Az első napi adminisztráció rendkívül jól szervezetten ment, majd két nap, kifejezetten a gyakornokoknak (600 fő) szervezett kétnapos konferenciával telt. Az előadások között természetesen voltak nagyon jók és olyanok is, melyek alatt a szunyókálás jellemző foglalatosságnak mutatkozott. Ebéd után ugye… Aztán volt külön “welcome conference” az Információs Társadalom és Média Főigazgatóságra került gyakornokoknak, egy másik meg az összes újonnan érkezettnek. A sorban egy csapatépítő nap is szerepelt, mellyel óriási szerencsém volt, mivel több mint két évvel azelőtt tartottak ilyet utoljára. Így, hogy véletlenül éppen az érkezésem után néhány nappal került rá sor, én is részt vettem benne. És bizony, keresve sem találhattam volna jobb alkalmat arra, hogy leendő munkatársaim megismerjem.

Az íróasztalomat, a számítógépet és az asztali telefont az első hét végén, pénteken délután mutatták meg. Ezek a tárgyi eszközök várnak mindenkit a szabály szerint. Márpedig ami az unióban szabály, az bizony szabály. Engedtessék meg ezzel kapcsolatban egy rövid visszaugrás az időben. Rögtön az első eligazításon ugyanis két jótanácsot kaptunk:
1.§ Follow the procedures. Tarts be a szolgálati utat.
2.§ Procedures are long. A szolgálati út hosszú.
…és ha esetleg eleged lenne a 2.§-ból, akkor jusson eszedbe az 1.§ :)
Miközben ebben talán minden benne van, amilyennek az Európai Bizottság kívülről látszik, belülről – természetesen – egy kicsit más a helyzet.

A rendszer ugyanis hihetetlenül átlátható és működik is. Visszatérve az íróasztal-számítógép-telefon témához. Mivel ez jár, ez a szabály, ezért gond nem volt azzal, hogy ezek már működőképesen vártak. Ami még jár, az egy belépési kód egy megváltoztatandó jelszóval. Az e-mail címem már 3-4 napja élt, így arra a hétre visszamenőleg megkaptam mindenféle osztályszintű belső levelezést – megkönnyítve ezzel a bekapcsolódást a munkába.

A számítógépes rendszer hiperbiztonságos. A jelszó, amit kaptam csak az asztali PC-re, illetve az azon keresztül látható hálózati meghajtókra szól. Az internetezéshez külön jelszót kellett megadni. Ezt minden egyes alkalommal be kell írni, ha újra megnyitod a böngészőt – vagyis: inkább nem zárod be egész nap. A harmadik a belső intézményirányítási rendszeré. (Sysper2 az uniós SAP). A jelszó/belépési kód variációk megadása amúgy nem volt egyszerű feladat, szerintem simán haladó kategória, gyengébbek tutira a helpdesknél kötnek ki :p Két böngészőt lehet használni, IE és Firefox van. Próbálkoztam, hogy kaphatok-e Opera-t, esetleg Chrome-ot, de nemleges válasz jött az informatikáról. Aztán szép lassan kiderült miért.

Az nem elég, hogy az internetezéshez jelszó kell. A böngészőkben egy rakás beállítási funkcióhoz nem lehet hozzányúlni (szürke). Plug-in telepítés nincs, de például le van tiltva a sokak által használt jelszó-megjegyzési funkció is. És az alapértelmezett böngészőt (IE) sem lehet megváltoztatni Firefox-ra. Ugyanakkor semmilyen internetes oldalt nem blokkolnak. Értsd: semmilyet! De: az OLAF figyel… Az Európai Csalás Elleni Hivatal minden forgalmat rögzít, ráadásul visszakereshető módon. Nem is igazán akarom elképzelni, hogy milyen keresőmotorok, szűrőprogramok működnek a nem kívánatos honlapok, kifejezések, gyanús tevékenységek jelezésére. Ráérős perceimben továbbra sem töltök le filmeket a munkahelyemen… Viszont!

A Facebook, a Twitter, a LinkedIn nem egyszerűen lehetőség, hanem feladat! A napokban érkezett meg például az Információs Társadalom és Média Főigazgatóságra (DG INFSO) az állásfoglalás, mely szerint az Európai Bizottság kifejezetten bátorítja(!) arra a dolgozókat, hogy az unió tevékenységeiről, híreiről akár saját Facebook/Twitter/stb. oldalukon keresztül osszanak meg információkat, hogy azok a kapcsolati hálókon keresztül minél több emberhez juthassanak el!

De természetesen olyanok is vannak, akiknek ez kifejezetten a munkaköri leírásukhoz tartozik. Mint például az én esetemben. A kézhez kapott dokumentum szerint az osztály tevékenységével kapcsolatos online, illetve közösségi kommunikáció fejlesztése mellett segítséget nyújtok a lengyel elnökséghez kapcsolódó novemberi, varsói, a jövő kutatási programjairól szóló konferencia megszervezéséhez. Harmadik fő területként pedig feladatom lesz annak kidolgozása, hogy hogyan ismerhető meg minél több európai polgár véleménye a kiemelt kutatási programokról a közösségi kommunikációs csatornák felhasználásával.

Amilyen izgalmasan hangzik, olyan unalmasan telt az első hét… Ez úgy indult, hogy a közvetlen irányítóm (advisor) egy hétig külső tevékenységek miatt távol volt. Annyiban maradtunk, hogy olvasok, igyekszem képbe kerülni. Ami ebben az esetben nem is olyan könnyű. A DG INFSO Future and Emerging Technologies (FET = jövő fejlődő technológiái) Flagship (zászlóshajó) projektekkel foglalkozó osztálya azon dolgozik, hogy a döntéshozók kijelölhessék: a már jelenleg futó hat kísérleti programból melyik lesz az a (legalább) kettő, amelyek kutatásukhoz a következő tíz évben évente és egyenként 100 millió eurós támogatást kapnak. Így hát a jövő kutatásairól szóló írások tanulmányozása után most már tudom, hogy milyen angol kifejezést használnak az “agykérgi törzs” vagy éppen “fizikai kapcsolási áramkör” fogalmakra.

Hogyan irányíthatjuk gondolatainkkal a számítógépet? Milyen lesz a jövő orvosi vizsgálata, melynek során többek között a genetikai adottságokat is elemzik? Hogyan lesz egy robot az ember társasága úgy, hogy tanulásra is képes? Hogyan lehet megjósolni egy pénzügyi válságot a rendelkezésre álló hatalmas infokommunikációs adathalmazból? Milyen elven működik az a kis műszer, melyet a véráramba juttatnak és onnan küld adatokat pl. a beteg vércukor szintjéről anélkül, hogy külső energiaforrást használna? Hogyan forradalmasítja az elektronikát és a számítástechnikát, a graphene, amely a grafit egy speciális atomszerkezetű változata, s mely leválthatja a most kizárólagos szilíciumot? (S amelyért nem mellesleg Nobel-díj járt 2010-ben).

Szóval a témák – ahogy írtam – izgalmasak. De egy héten keresztül, részletekbe menően próbálkozni az értelmezésükkel, az egy kicsit talán több volt annál, mint amivel meg tudok bírkózni, pláne ha egy szürke, jellegtelen irodában kell ülnöm, ahonnan csak a szemközti épületszárny szabályosan sorakozó ablakait (és csak azt) látni, a másik két íróasztalnál két olyan munkatárssal, akik egy másik osztályhoz tartoznak és egymás között olaszul beszélnek…

A múlt héten aztán végre valódi feladatot is kaptam. A már említett varsói konferenciára készül egy tájékoztató könyvecske. Ennek tartalmi összeállítása a dolgom. Amellett, hogy összeszerkesztem a 6 kísérleti programtól kapott 5-5 oldalas összefoglalókat, a FET Flagships kezdeményezésről szóló általános részt nekem kell elkészíteni. Így hát nem csak a kutatási projektekkel, hanem a teljes program történetével, működésével is volt alkalmam megismerkedni, benne kettő darab 120 oldalas tanulmánnyal, .pdf-ben. Mindeközben pedig egy brit politikus egykori elszólása járt a fejemben az Európai Unióról. Az Egyesült Királyság 70-es évekbeli csatlakozását követően találta mondani egyszer: még mindig össze vagyunk zavarodba az egészet illetően, csak most már egy magasabb szinten :D

A héten elkészítettem a már létező Facebook oldal mellé egy Twitter csatornát is, már működik, lehet követni, @FETFlagships :) A varsói konferenciával kapcsolatosan telefonokat kellett intéznem, szervezhettem végre, beszélhettem, egyeztethettem, meg felvettem a kapcsolatot a kommunikációs osztályon dolgozó, a közösségi csatornákkal foglalkozó srácokkal… Szóval talán most először, majdnem egy hónap után már elememben éreztem magam :)

És hogy milyen keretek között mindezt? A munkaidő fő szabály szerint 8:30-tól 17:30-ig tart. Ebédszünet 13:00 és 14:15 között. Hétfőn kezdés valamivel később, 8:45-kor, pénteken pedig távozás egy órával korábban 16:30-kor. Ahogy megfigyeltem a projektekkel foglalkozó szakemberek rugalmas munkaidőben “flexitime” dolgoznak. Ennek nyilvántartására egy külön kártyaleolvasó rendszer működik.

A Főigazgatóságon úgy általában nagyon sok olasz és spanyol van. Az én osztályom ebből a szempontból kivétel, mivel a német területről érkezett munkatársak dominálnak. Történetesen az osztályvezető is német, helyettese spanyol. A több mint 20 fős csapatban vannak tudományos szakértők (projekt officer), ők adják a munkatársak harmadát. A titkárságon dolgozók az adminisztratív feladatokban segítenek, míg vannak olyanok, akik “menedzser”-ként az egyes projektek technikai előkészítésével, lebonyolításával kapcsolatos feladatokat végzik. Az osztályon két nemzeti szakértő dolgozik, őket a tagállamok delegálják, egyiküket éppen Magyarország.

És hát vagyok még én, a stagiaire (ahogy a gyakornokokat hívják), aki – most már talán ez is kiderült – nem csak azért van Brüsszelben, hogy a helyi közlekedést és a boltokat tesztelje.

ps.
A menzát el ne felejtsem. Az úgynevezett plat du jour, vagyis a napi menü egy levest és egy húst is tartalmazó főételt jelent. Van egy napi halmenü is, ugyanúgy levessel. Lehet még kérni ezeken kívül vegetáriánus, illetve legfeljebb 500 kalóriát tartalmazó összeállítást. Egy másik részen pedig az úgynevezett “grill” ételeket, meg a tésztát szolgálják ki. Van salátabár is. És ami még van: ismerős. Délben lehet ugyanis összefutni a főigazgatóságon, ám különböző osztályokon dolgozó többi stagiaire-rel, de az is előfordul, hogy a közvetlen kollégák közül toboroz valaki maga mellé társat, társakat, s ilyenkor most már rám is gondolnak :)