tenge.hu

Brüsszel, 2011. október 4., kedd – Bürokrácia elintézve!

October 4, 2011 | ÍRÁS

Ma volt az első (vagy inkább nulladik?) nap, amikor az Európai Bizottság (EC) hivatalosan is fogadott. Ez persze nem állt másból, mint adminisztrációból. De a megpróbáltatások nem itt kezdődtek…

Érkezésemkor a legelső dolog még a repülőtéren az volt, hogy megpróbálkoztam az újságíróknak szóló vasúti szabadjegy beszerzésével (sikertelenül), majd a Midi pályaudvarra befutó vonatról leszállva be kellett szereznem a városi járművekre érvényes havibérletet (nem ment könnyen). Mindezekről írtam már az első brüsszeli beszámolóban.

Pénteken reggel jöttem aláírni a bérleti szerződést. A tulajdonos rendkívül jó fej volt, pontról pontra átnéztük a dokumentumot – szerencsére alapnak az EC által megadott mintát használta, kicsit kiegészítve. Ha valamit nem értettem egészen, akkor elmagyarázta, hogy miről van szó. Így például olyan biztosításuk van a házra, hogy Belgiumra nem jellemző módon a gondatlanságból eredő tűzkárokat is kifizetik. Vagyis: nyugodtan az ingemen felejthetem a vasalót…

Az aláírt szerződést a hónom alá csapva indultam az ING egyik fiókjába. Azért ők, mert szerződésük van az EC-vel, elfogadják az onnan kapott igazolást, tudják miről van szó, nem kell nekik elmagyarázni. És így is lett. Ami a furcsaság, hogy a bankban nincs pénztár, nincs ügyfélszolgálat. Csak 3 ember van ott, akik a szerződéseket intézik. Az előtérben van egy ún. Self’ Bank, egy automatához hasonló terminállal. A normál ATM-nél pedig nem csak a készpénzfelvét zajlik, hanem befizetni is csak ott lehet.

Nagyobb falatnak bizonyult a regisztráció az önkormányzatnál, ami csak elvileg kötelező, de hát pont én ne tartsam be a hivatalos utat? Még jó, hogy lecsekkolom, hogyan működik a közigazgatás Belgiumban :) Hát így:

1. Odamegyek pénteken, személyesen. Éppen ebédidő van, de az információs pultnál egy angolul gyengén beszélő lány elmondja, hogy csak délelőtt van ügyfélfogadás. De hozzáteszi, úgy is csak telefonos bejelentkezést fogadnak el. Most viszont ne hívjam őket, mert délután van kijelölve egy másfél órás időszak, amikor lehet. Ez tehát bukó.

2. Aznap délután, a megadott időben próbálkoztam is, de senki nem vette fel. Ismét bukó.

3. Hétfőn délelőtt a megadott, délelőtti ügyfélfogadási időben ismét odamentem szerencsét próbálni. Mondom a lánynak a recepciónál, hogy én próbáltam telefonálni, de hát nem ment. Mondta, menjek le: Foreigner Office, minus 1. Na, van is ott egy ablak, az van ráírva, hogy “without an appointment” meg hozzá egy rohadt hosszú sor mellékelve. Közben az egyik ajtón kipattan egy bürokrata hölgyike, aki “excuse me” megszólításomra úgy hessegetett el, mint Budapesten a rutinsofőr a piros lámpánál a kéregetőt. Nem maradt más, megszámoltam a sorbanállókat, a kapott összeget megszoroztam tíz perccel és olyan számot kaptam, hogy azonnal megfordultam és aznapra feladtam. Bukó ez is.

4. Eljött hát a délután, a telefonálási időponttal. Immár a “nem veszi fel” és a “foglalt” váltakozása sem riaszthatott el, addig próbálkoztam míg végül a túloldalon aztán egyszercsak beleszóltak. Hogy ez a hölgy is gyengén beszél angolul, az ugye nem számít, hiszen ez a Foreigner Office. Mondtam hát, hogy időpontot szeretnék – gondoltam magamban, másnapra jó is lenne. Válasz: október 29., 9:00. Ja, hogy hivatalosan maximum 3 héten belül ezt el kellene intézni? Az mindegy. Én akkor is odamegyek majd egy hónap múlva. Pedig adót is (minimálisat) kell majd fizetnem. De csakazértis! :)

És végül, ahogy azt már említettem, ma volt az első nap az EC-ben, most először találkoztam társaim közül néhánnyal. Kétóránként, csoportokban beosztva érkeztek a Winter Stage 2011 résztvevői. A gyakornoki programért felelős főosztályvezető üdvözölt minket és mondta el például azt, hogy a most belépő 640 ösztöndíjast több mint 10.000 jelentkezőből választották ki - huh, ezt nem tudtam! :) Aztán kaptunk kilóra egy rakás papírt, kitöltöttük, amit ki kellett tölteni. Közben még elrohantam vissza a bankba, majd újra vissza az ügyintézőhöz, hogy egyetlen apróság se maradjon elintézetlen.

Éppen ezért, amikor ma kiderült számomra, hogy a Magyarországon kiváltott Európai Egészségbiztosítási Kártya önmagában nem elég, valamelyik biztosítónál regisztrálni kell, szóval ezt is elintéztem: 5 percig se tartott.

Így hát az adminisztrációval végeztem, most már tényleg jöhet a munka!

ps. A bevásárlás párhuzamosan zajló megpróbáltatásairól is szó lesz hamarosan, de az alábbi szösszenetet muszáj elmesélnem arról, hogy a kiratokat, üvegajtókat olyan tisztán tartják, hogy néha nem is veszed észre, hogy ott vannak.
Történt, hogy még tegnap tisztítóba adtam az egyik nadrágom, erre ugyanis már nem tudtam időt szorítani Magyarországon. Ma, amikor érte mentem, észt vesztve kezdtem el rángatni az ajtót, hiszen a dupla üveg egyik oldalán volt csak kilincs. Nem nyílik. Nézek befelé az eladóra, hogy mi van. Mutatja, a másik, tárva nyitva van, nyugodtan menjek be…
Aztán két üzlettel odébb, egy élelmiszerboltból jöttem volna ki éppen a mozgásérzékelős tolóajtón, csak éppen azt nem vettem észre, hogy nem érzékelte a mozgásomat, ezért hát lendületből nekifejeltem az üvegnek…

…tudom, vigyázok magamra! :D